Kiállítás a Záborszky-Pincészetben
Bemutatkozó kiállítás címmel nyílik Kutasi Tünde szobrászművész, a hónap képzőművésze egyéni kiállítása a Záborszky Pincészetben december 18-án, 14.30-kor.
A kiállítás ingyenesen megtekinthető.
Útvesztő
Mint általában az emberek, én is különböző utakon bolyongva keresem azt, ami örömömre szolgál, ill. teljességgel tölt el. Ezek a próbálkozások néha ugyan zsákutcába futnak, de aztán egy újabb nekifutással sikerül ismét erőre kapnom és új utat találva haladni előre.
Pályakezdő tizenévesként még magam sem tudtam, hogy mi is akarok lenni. A véletlen, a sors akarta így, hogy szobrász legyek. Jó rajzosként minden gyerekben megfordul, hogy képzőművészeti pályára lépjen. Nekem szerencsém volt. Egy nyírségi faluban nőttem fel (Nyírgelse) ahol nem volt lehetőség az efféle dolgokkal való közvetlen kapcsolatra. Ekkor alapította Balogh Géza a megyeszékhelyen azt az iskolát ahol sorsom megpecsételődött. Kezdetben fontos volt számomra, hogy megtanuljam a szobrász mesterség minden fortélyát. Persze ez a tanulás még ma is tart. Az alapos tanulmányrajzok,- amelyek ma is fontos részei az alkotási folyamatnak- és a mintázás mellet a bronzöntés technikáját is sikerült megismerni, megtanulni Orr Lajos nagyszerű mesterem segítségével.
A főiskolai évek alatt az anyaggal küzdöttem, na és a tanulmányon való túllépéssel. Általában valami feladatot találok, ill. adok magamnak. Alaposan körbejárom gondolatban és rajzban egyaránt azt a „valamit” ami ép, foglalkoztat. Ez lehet egy közvetlen vizuális élmény, vagy csak úgy jön. Egy táj-kép, egy épület rész, egy mozdulat, egy forma. A főiskolai mesterem, Farkas Ádám ismertetett meg a kőfaragás szépségével. Felejthetetlen hónapokat töltöttünk Villányban a szoborpark területén működő alkotó telepen.
A tanulmányhoz való ragaszkodásommal ellentétben kedvelem az anyaggal való kapcsolat során keletkezett spontán, véletlen formát és felületet. Ezt kihasználva komponálom tovább eredeti elképzelésemet. Ez főleg kisebb kőplasztikáimon figyelhetőek meg, ahol a nyersen maradt felület és a megmunkált forma játéka tartja frissen és lendületben. A bronzöntés is enged a véletleneknek, ami néha hozzátesz az eredeti elképzelésemhez. Emiatt, az eshetőség miatt szeretem a viaszveszelytéses technikát. Ekkor viaszból mintázok, vagy általam öntött lapokból építem szobraimat. Az eredeti gondolatom így 4 fázison megy keresztül, folyamatosan tisztítva le magáról a fölösleget. Szeretem ezt a játékot, mert meditatív gondolkodásra késztet/tanít.
A harmadik anyag, amit kipróbáltam és hasonló játékot enged: a rézlemez. Lehet hajlítani, gyűrni, forrasztani és gyönyörűen patinázni. Itt nem a véletlen, hanem a viszonylag könnyű megmunkálás vonz. A síkfelület és a rajzolás során keletkezett vonaljáték együttes alkalmazása dominál. Ahogyan az itt leírtakból is kiderül, a szobraimat nemes anyagokból készítem. Sajnos a fa legalább is eddig, szinte kimaradt a szobrászatomból. Nem tudom legyőzni, nem engedi számomra azt a játékot, amit a „társai”. Akad néhány próbálkozásom ahol talált formákat egészítettem ki, de ezek eddig kevésnek bizonyultak. (Még nem adtam fel a reményt, hogy megtalálom az összhangot ezzel az anyaggal is.)
A mai napig hosszas megfontolást igényel egy plasztika végső kivitelezése. Az ötlettől a megvalósulásig számtalan variáció, ill. lehetőség adódik a változtatásra. Ez ad magyarázatot a sorozataimra is. Szeretem én magam végigcsinálni az egész folyamatot. Igyekszem megőrizni azt a játékosságot, amire a gyerekek képesek és sajnos oly gyakran elveszítünk felnőtté válásunk során.
Az itt látható kiállítási anyagot ezekből a „játékokból” válogattam. Remélve, hogy nem csak a magam, hanem a látogatók örömére is.
Kutasi Tünde