Üdvözöljük a Borvárosban!
Budafok méltán kapta meg a „Szőlő és a bor városa” kitüntető címet 1987-ben a Róma melletti Frascatiban. Szőlészeti és borászati múltja, jelene a pezsgőgyártásban érdemessé teszi arra, hogy odafigyeljünk rá. Budafok, 1886 előtt Promontor, első szőlőit Probus Császár idején, az időszámításunk előtti III. században telepítették. Páratlan pincerendszerének megalapozását szintén a rómaiaknak köszönhetjük, mégpedig táborok, őrbódék, útépítések kőszükségletét látták el a budafoki mészkő kinyerésével.
Az Árpád-házi királyok alatt, korabeli írásos források szerint, vidékünkön szőlőkultúrák léteztek.
Mátyás király idejében ezt a virágzó kultúrát vörösbort adó szőlőfajtákkal bővítették.
A XVIII. sz. első harmadában a Promontor területét birtokló Savoyai Jenő herceg új szőlőtelepítésekbe kezdett. Ez olyan sikeresnek bizonyult hogy a XIX. sz. első felében a Buda-Sasadinak nevezett szőlőtermő terület legjelentősebb szőlői és az ebből készített vörösborok Promontorról származtak. A XIX. sz. végén a 1880-as években a Filoxéra vész kipusztította a helybéli telepesek létalapját, a szőlőt.
Azt, hogy Budafok az ország borászati központjává vált köszönhette a római kortól kezdve folyamatosan bővített pincehálózatának, mely közel 100 km hosszú, a főváros közelségének és a kiváló vízi- vasúti- és közúti közlekedési kapcsolatainak. Több borászati szakíró XIX–XX. század Budafokját a magyar borászat Mekkájának nevezte.
Napjainkban Budafok Borhegy (Weinberg és térsége) a közel 17 km hosszú pincehálózatával, és az ezen pincékben tárolható mintegy 60 millió liter borral meghatározó szereplő. Az elmúlt 30 évben új pincészetek alakultak ki, melynek egy meghatározója a Záborszky Pincészet. A többszintes pincészetet a felszínen klasszicista stílusú épület zárja le. A pincészet alapjait és az épületet a XVIII. sz. végén XIX. sz. elején a Schmidbauer család hozta létre. Ez sikerült napjainkra a tulajdonosoknak igen magas szinten felújítani egyben Budafok borturizmusának központjává változtatni.
A pincészet azon Budafoki pincék egyike amelynek már az első világháború előtt közvetlen földalatti kapcsolata volt a Dunával. Reméljük hogy mihamarabb megvalósul Képző- és Iparművészeti Közalapítvány a XXII. kerület kultúrájáért, a helyi vállalkozók és helyi civil szervezetek közös álma, miszerint a borturizmus iránt érdeklődőket Budapest belvárosából hajóval szállítják Budafokra és a hajókikötőből közvetlenül a föld alatt juthatnak le Budafok varázslatos földalatti világába.
Reméljük hogy a budafoki borturizmus zászlóshajónak minősülő Záborszky Pincészet szakmai hozzáállásával hosszú évek tapasztalatával vendégváró szeretetével a Budafoki Borhegyet és környezetét kedveltté teszi a hazai és külföldi vendégek, a bort szerető közönség előtt.
Garbóci László
helytörténész
